A Balaton-felvidék középkori eredetű romjainak                                                                    mai elnevezése és lelőhelye

 

(t.-templomrom,  k.-kolostorrom, p.-palotarom, m.-monostorrom,

kp.-kápolnarom)

 

 

          Szentistváncsabi t          Csabrendek

          Alcsabi t.          Csabrendek

          Papsoka t.           Balatonfüred                

          Mámai t.           Balatonfűzfő

          Rossztemplom           Gyulakeszi

          Nagykeszi t.          Gyepűkaján

          Boldogasszony-dörgicsei t.        Dörgicse

          Szt. Péter-dörgicsei t.        Dörgicse

          Kisfalud-dörgicsei t.           Kisdörgicse

          Ságdörgicsei t. Zánka

          Sabar-hegyi t.           Káptalantóti

          Kisörsi t.           Kővágóörs

          Sóstókáli t.        Köveskál

          Almádi m.           Monostorapáti

          Tálodi k.           Nagyvázsony

          Leányfalui/Szentjakabi t.           Nagyvázsony-Leányfalu

          Csepelyi pusztatemplom           Nagyvázsony

          Szt. Mihály k.           Nagyvázsony

          Szent András t.          Taliándörögd

          Ecséri t.           Révfülöp

          Salföldi k.           Salföld

          Bakonyszentjakabi pálos k.       Sáska

          Dabosi t.          Dabospuszta

          Sarvalyi t.           Sümegprága

          Ereki t.          Sümegprága

          Úrbéri t.          Sümeg

          Szt. Balázs t.           Szentantalfa

          Herendi t.           Szentantalfa

          Árokfői t.           Balatoncsicsó

          Velétei p.           Szentbékkálla

          Töttöskáli t.           Szentbékkálla

          Kerekikáli t.           Mindszentkálla

          Kisfalud t.           Mindszentkálla

          Avasi t.           Szigliget

          Újlaki t.           Tihany

          Apáti t.           Tihany

          Kövesdi/Szöllősi t.           Aszófő

          Kövesdi t.           Csopak

          Fülöpi t.           Révfülöp

          Örvényesi t.        Örvényes

          Szentkereszt kp.           Kisapáti

          (templomrom)    Vászoly


                                       Felhasznált irodalom:

 

          Nyelvészeti-történelmi adattárak:

 

Csánky Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában III.

Kiss Lajos: Földrajzi etimológiai szótár I-II.

Zsigmod-kori oklevéltár (Zala- és Veszprém megye)

 

          A legfontosabb kiadványok a helynévgyűjtésben:

 

Margittay Rikárd: A Balaton vár- és templomromjai (ism.terj. füzet)

Margittay Rikárd: Balaton - Tájak, emberek

Dr Zákonyi Ferenc: A balatoni üdülőkörzet természeti értékei

Balatoni útikalauzok, túraismertetők, stb.

Balaton, és Keszthelyi-hg (turistatérkép, 1:40000, 1:80000)


 

Bevezetés

 

          A Balaton-felvidék történelmi múltja az ország más területeihez képest meglepően nagy mennyiségű kisebb-nagyobb romot hagyott ránk. Nincs az országban még egy olyan vidék, ahol ilyen nagy számú templomromot (és várromot) találhatnánk. Bár ezek nagyobb hányada ma már csak történelmi szempontból elhanyagolható, kisméretű, alaktalan kőhalom, mégsem érdektelen dolog velük foglalkozni, mert amíg valami nyomuk van a felszínen, addig törvényszerűen megőrzik elnevezésüket is. Ez a tény - ha történetileg nem is jelent sokat, (hiszen legtöbbször  sem alaprajzi elrendezésüket, sem egykori alakjukat nem lehet ma már meghatározni) - pusztán abból a megközelítésből azért mégis figyelmet érdemel, hogy a mai elnevezés alapján nyelvészeti-nyelvtörténeti adalékokkal szolgál, és ezen túlmenően magukra az egykori helynevekre vonatkozó ismereteinket is kibővítheti. Ahol templomromot találunk (és ebben a  dolgozatban túlnyomó többségben templomromokról lesz szó; ezt mennyiségük és nyelvtörténeti  szempontok is egyaránt indokolttá teszik), ott biztosan találnunk kell települést is, vagy legalábbis erre utaló nyomokat. Ez pedig - ha a település neve korabeli formájában ránk maradt - lehetőséget biztosít arra, hogy a rom mai elnevezése alapján következtethessünk különféle nyelvi változások mechanizmusára, méghozzá olyanokéra, melyeket nem befolyásolt az írott lejegyzés konzerváló hatása. És ilyen szempontból a Balaton-felvidék a legalkalmasabb terület a vizsgálatra, egyrészt a vidék helyneveinek meglehetősen alapos regisztráltsága következtében, másrészt pedig a már említett nagyszámú fennmaradt rom miatt. Ehhez persze minden esetben tudnunk kell, hogy a mai név valóban régi helynévre utal-e, vagy egyéb, az eredetit kiszorító, megváltozott néven szerepel a mai köztudatban.

 


E munkának a legfőbb célja az, hogy összegyűjtse azokat a nyelvi és történeti adatokat, amelyek alapján további kutatások végezhetők a balaton-felvidéki romok elnevezéseivel kapcsolatban. Mivel az etimológiai és földrajzi adatok legnagyobb  része hozzáférhető és részét képezi a már feldolgozott magyar helynevek irodalmának, ebben a dolgozatban csak ezeknek a kutatásoknak és megállapításoknak az elnevezések szerinti csoportosítása található. A még fel nem dolgozott, vagy kérdéses etimológiájú helynevek esetében néhány saját észrevétellel is szeretném a kutatásokat kibővíteni, valamint  mindenekelőtt rendszerbe foglalni azokat a névadási típusokat, amelyek a romok mai nevének kialakulását meghatározták.

 

A templomromok mai neveinek típusai

 

          Az elpusztult falvak neve, mint  "-puszta", sokáig megmarad. Ma is található számos olyan  -puszta utótagú terület szerte az országban, amelyből egyértelműen következtethetünk egy már nem létező településre. De előfordul az is, hogy új néven települ egy falu a régi helyére, és ilyenkor általában a régi név egy ideig még megmarad a helység egyes részeinek jelölésére. Ha ilyenkor új templom is épül, akkor a régi templom (amennyiben egy másik felekezet nem sajátítja ki magának, mint román kori templomaink egy részét a reformátusok) lassan pusztulásnak indulhat, és a régebbi falu neve a régi templomhoz kötődhet, estleg egy azonos, vagy hasonló nevű -puszta környékén. Ez a névadási mód mindenképpen a leggyakoribb a Balaton-felvidéken, sőt az ország egész területén is. De az is előfordulhat, hogy egy olyan semleges elnevezést kap a rom, ami állapotára utal, (pl: Rossztemplom) vagy általánosított jelzőkkel jelölik (pl: Apáti-templomrom).  Létezik aztán még egy jellegzetes névadási gyakorlat; egyes nagyobb, vagy jelentősebb templomok saját neve is fennmaradhat, és olyankor gyakran a névadó szentről kapja az időközben romossá vált templom a nevét. (Szent-Balázs templomrom). Az ilyen esetek persze sosem zárják ki  százszázalékosan  azt, hogy a templomrom helyén ne lett volna-e egy helység az illető szent nevével, hiszen ez az egyik leggyakoribb helynévtípus, de éppen a Balaton-felvidék már említett bőséges erre vonatkozó középkori anyaga segít hozzá ilyenkor a kérdés meglehetősen biztonságos megválaszolásához. Ehhez a kategóriához tartozik még az a névadási eljárás is, mikor nem egy szent neve, hanem valamilyen szent jelkép, fa, kereszt, stb után neveznek el templom(rom)ot. Leginkább kápolnák esetében van erről szó, mert sok kápolna éppen az ilyen csodatévő, szent helyek tiszteletére épül. (pl: a Szentkereszt-kápolna, vagy a dömösi, még ép Szentfa-kápolna)

Ha a helység fennállása alatt elpusztult templom romjai megmaradnak, akkor a rossztemplom-féle, állapotot jelző elnevezésen kívül megjelenhet még egy névtípus, (amely egyben számunkra a legkevésbé érdekes), vagyis a ma is létező falu nevéből származó elnevezés (pl:  Fülöpi templomrom, Révfülöpön) Persze ilyen nevet az a templomrom is kaphat, amelynek más neve is ismert volt, de ez - mivel az eredetibb név "elveszett" - a névtani vizsgálat szempontjából szinte mindig érdektelen.

Ezek a kategóriák nem mindig ilyen világosak. A már említett problémák mellett az is felmerül, hogy egy név többféle névadási típusra is utalhat. A Kisörsi templomrom (Kővágóörs mellett) nevében a "kis" melléknév egyaránt vonatkozhat egy egykori Kisörs helységre és a környéken elterjedt "-örs" utótagú helységnevek egyikének rövidüléséből származó, a "kis" jelzőt egyszerűen ' nem nagy ' jelentésben használó megkülönböztetésre. Az talán eldönti a kérdést, hogy volt-e a környéken Kisörs nevű falu, de még ez sem teljesen biztos. Ugyanilyen vitás lehet pl: a Szent Péter-dörgicsei templomrom is, amíg meg nem állapítjuk, hogy létezett-e annak idején Szentpéterdörgicse, vagy a név egyszerűen a "dörgicsei templomok közül a Szent Péter nevezetű"-t jelenti. Szerencsére azonban ezek a problémák  névtörténeti szempontból annyira azért nem érdekesek. Az azonban mindenképp fontos, hogy a hagyományos névadási gyakorlat - tehát a le nem írt nevek szóbeli hagyományozódása - úgy tűnik, kizárja azt, hogy egy általános állapotot jelző névtípussal (rossz, puszta, régi, stb.) már megjelölt rom olyan nevet is kapjon, ami a régi helységnévre utal. Valószínűleg ez azért van, mert egy rom csak akkor kapja az általánosító "Pusztatemplom", vagy egyéb nevet, ha más azonosító elnevezésre már nem emlékeznek a névadók - vagyis ilyenkor lesz a rom "elfeledett", érdektelen a helybeliek számára.

           A romok között néhány kolostorrom is található; ezekre azonban tulajdonképpen ugyanaz vonatkozik, mint a templomromokra: tehát általában egy közeli birtok nevét kapják,  (ami a leggyakrabban helységnév, vagy ritkábban egyéb birtoknév)  vagy az esetleg fennmaradt szent nevét. Ha ezek a névtípusok kiesnek a köztudatból, akkor itt is megjelenik az általánosító név - de a Balaton-felvidéken erre nincs példa.

          Végezetül - a helységnevek és a személynevek egymással kétirányú kapcsolatban vannak. Esetenként bizonyítható a név származásának iránya (főleg ismertebb családok esetében) de sokszor csak annyit lehet megállapítani, hogy egy elpusztult helység neve egyben személynév is (volt). Ez azonban csak igen ritkán érinti az etimológiás kérdéseket.

 


Összefoglalva: A templomromok mai elnevezését a következő (általánosított) sémák alapján lehet csoportosítani (szempontjaink szerinti fontosságuk sorrendjében):

 

          - Egy régi helység nevét őrző elnevezés (esetleg eltorzult alakban) ~ 60%

         

          - Névadó szent nevét őrző elnevezés (vagy szent hely, jelkép nevét) ~10%

 

          - Egyéb, általános hely nevét őrző elnevezés (főleg a 'kő', 'új',  'hegy', stb                              szavakból képzett alakban) ~5%

 

          - Ma is létező település nevét őrző elnevezés (néha rövidülve, jelzős helységnév                esetében a jelző nélkül) ~10%

 

          - Általános tulajdonság, állapot, egyházi, vagy más birtokra utaló, minőséget jelző           elnevezés (általában az 'apát', 'pap' 'rossz', 'puszta' szavak képzésével) ~12%

 

          - Nem azonosítható, többféleképpen értelmezhető elnevezés

 

Bár a gyűjtésemben szereplő elnevezések mindegyike valószínű, hogy besorolható a fenti típusok valamelyikébe, és az ország többi részén végzett (nem feltétlenül teljes) gyűjtőmunka is igazolni látszik ezeknek a típusoknak a jogosultságát, mégis elképzelhető, hogy a csoportosítás szempontjai néhol finomításra szorulnak. Ugyanakkor a túlzottan részletes kategorizálás nem biztos, hogy egyben az adatok értelmezését is megkönnyíti; ezért maradtam ennél a felosztásnál.


A Balaton-felvidéki templomromok mai neve és nyelvtörténeti háttere

                                                        (szemelvények)

Avasi templomrom

A Szigliget mellett található toronyrom elnevezésére az egyetlen adat, a fölötte fekvő Ávorsai-rét neve lehet, mivel Avas, Avasi nevű falu nem szerepel a forrásokban, azt viszont tudjuk, hogy ez a templomrom az egykori Réhely (Révhely) falu temploma volt.

Elképzelhető, hogy az 'Ávorsai' szó (ami talán úgyszintén torzult alak) alakult népetimológiásan 'Avasi'-vá.

 

Csepelyi pusztatemplom

A középkori Csepely (Chepel, 1233) falu temploma volt, a mai Felsőcsepely-puszta közelében található. Nevének jellegzetessége még, hogy a "pusztatemplom" általános megjelölés mellett fennmaradt a helység neve is elnevezésében - ez a jelenség (mivel nem jellemző névadási mód)  talán azzal magyarázható, hogy nemrég régészeti feltárást végeztek a középkori falu helyén és így az eredeti "Pusztatemplom"-név, mint helyi elnevezés elé odakerült a "hivatalosan azonosított" név is. Az ugyanis, hogy egy romnak két különböző mai neve van, előfordul, bár ritka, de ezen a romon kívül nem ismerünk olyan névadási módot, amelyben a régi helységnév "megtűrne" egy állapotot, minőséget jelző másik elnevezést is.

A 'csepely' szó etimológiája nem tisztázott: vagy a magyar 'cseplye, csepely' - (sarjadék, bokros hely) kifejezést őrzi, vagy puszta személynév, amely szláv eredetű - tekintve, hogy hasonló alakú személynevek vannak szláv nyelvterületen, de nem zárható ki az oszmán 'cepel' (zavaros, mocskos, viharos) szó sem, mint erdet.

 


Ecséri templomrom

Létező középkori település temploma volt. Ecser, vagy Ecsér írása a forrásokban: Echer (1082), Echir (1093), Echyer (1394), Ecchyr (1412). Maga a helynév megegyezik a Pest megyei Ecser község nevével. Eredete kétféle módon magyarázható, vagy a német Ascher szn. változata hangrendi illeszkedés után, vagy a magyar ecs, öcs szó származéka.

 

Ereki templomrom

Létező középkori falu temploma volt, neve a forrásokban: Erek (1353), Ewrek (1403), Ereek (1450) . A szó eredete valószínűleg személynévi, de közelebbről meg nem határozható. (Ewr-őr?) Emellett többször szerepel a vidéken ez a név patak  vagy folyó neveként is pl: fluvium Erek (1410

 

Kisfalud-templomrom

Mindszentkállai templomrom, amely nevét valószínűleg nem egy létező Kisfalud helységről kapta, bár szerte az országban (és így a Balaton-felvidéken is) számos helyen található Kisfalud(i)-puszta elnevezésű hely.  Lehet, hogy ezek a nevek a névadó számára ismeretlen, esetleg lerombolt, vagy egyszerűen csak érdektelen települések jelölésére jöttek létre és egyfajta helyettesítő névként szolgáltak, azzal együtt, hogy az oklevelek több ízben említik ugyan a Kisfalud helynevet, de nem ezen a környéken. Az is szembetűnő, hogy a 'Kisfalud' szó leginkább összetétel részeként alkot településnevet, magában ritkán áll.

 

 

Mámai templomrom

A középkori Mama helység templomának romja a mai Balatonfűzfő területén. A név valószínűleg személynévi eredetű, van ugyanis egy adat egy bizonyos Mamadi személynévre, bár ettől még lehetne más is, hiszen személynév és helynév kétirányú kapcsolatban van egymással. Etimológiája is bizonytalan, ótörök, német személynevekkel lehet talán magyarázni. Érdekes viszont, hogy az általános Mama írásmód mellett egy helyen Naman alakban szerepel.

 

Nagykeszi templomrom

Gyepűkaján mellett áll, a középkori Keszi vagy Kesző helység temploma lehetett. Ma a környéken kiterjedt területen találhatunk pusztákat Kis- és Nagykeszi névvel, valamint a közelben van Gyulakeszi. Érdekes, hogy a korabeli oklevelek Kescew (1082), Kezw (1255), Kezev (1290 körül), Kezu (1315) alakjai mellett egy Chumbkezu (1340) alak is előfordul, valamint a következő latin szöveg: Locus Chubanchmala in territorio villa Kezu (1315).  Ez annyiból figyelemreméltó, hogy a  közeli Csobánc-hegy nevének etimológiájához lehet újabb adalék, ugyanis azt eddig a 'csobán' "pásztor" szó, (perzsa), a 'cbanici' "csobolyó" (szláv), valamint a Csaba személynév alapján próbálták megfejteni. A Keszi szó magyar törzsnévből alakult ki, a Chumbkezu (Csombkeszi?) helynév mindkét elemet tartalmazza. Egy Csombárd nevű falut találhatunk Kaposvár fölött - ez azért érdekes, mert így a Chumb már nem egyedülálló elnevezés. A Csobánc-hegy pedig Gyulakeszi mellett van, (birtokosai a Gyulaffyak voltak) írásmódja a középkorban Chubanch (1300), Chobanz (1400) volt. A Chubanchmala szó pedig egészen biztosan a 'mál'  "oldal" jelentésű szót tartalmazza, amelyet hegyoldalak elnevezésére még ma is használ a nyelv.

 

Örvényesi templomrom

A középkori eredetű, ma is létező Örvényes régi temploma volt, írásban: Ermenes (1093), Eurmenus (1255), Ewrmenus (1337). Egyes feltételezések szerint nem az 'örvény' szóból származik a neve, hanem a közelében kitermelt, őrlésre használt  'örménykövekből' .

 

Papsoka templomrom

Balatonfüred mellett található, neve érdekes nyelvi problémát vet fel. A régi Papsoka(?) falu írásmódja ekkor Poposka (1093), Poposca (1211) volt, majd Popsuka (1314). De mielőtt még egyszerű népetimologikus hangátvetést feltételeznénk, vegyünk figyelembe egy korabeli írás szerinti Zenthbenedeksoka (1493) alakot, majd a ma is létező Raposka helységnevet, amely a középkorban még Repe-soka (1420) volt. A '-soka' szó esetleg ténylegesen a 'sok' szó birtokos személyjeles alakja volna?

 

Salföldi kolostorrom

A ma is létező Salföld falu fölött álló, nagy kiterjedésű rom nevét természetesen a faluról kapta. Salföld korabeli alakjára csak egy latin szöveg található, amely egyben a valószínű etimológiát is világossá teszi: Sol filius Salamonis (1410 körül)- a Sol alighanem a Salamon becézett változata, tehát a helység egykor Salamonfölde, vagy Salfölde lehetett. (Hasonló nyelvi jelenség játszódott le pl: a "Salamonvára" - "Salomvár" rövidülésben)

 

Sóstókáli templomrom

A középkori Sóstókál falu temploma volt, a mai Köveskál mellett. A Sóstókál helynév azonban valaha Sásdikál lehetett, mert a korai oklevelek Sasdykal (1380) néven ismerik, és a környéken található egy Sásdikál valamint egy Sásdi-puszta is.  Egy XIV. századi oklevél latinul is így említi: Kaal inter villas Sasdy.

 

Szent András templomrom

Taliándörögd határában álló templomrom, a középkorban is álló Dörögd   -  Drugd (XIII. sz.), Durugd (1339), Deregd (1495), Kisderewgd (1456), Thothdewregd (1469, nemesi névben), -  falu temploma volt. A helység a 'Talián' nevet csak később, akkori birtokosainak személyneve után kapta. Bizonyos, hogy a templomot Szent András tiszteletére építették, így a névadó szent maradt fenn mai nevében is. A mai 'dörögd' szó eredete bizonytalan, talán a 'Durug' személynévből származik, de az, hogy ez a személynév a szláv 'drug' (társ, barát) szó leszármazottja, nem biztos. Az is elképzelhető, hogy eredete ugyanaz, mint a 'dörgicse' szóé.

 

Szentkereszt-kápolnarom

Ennél a templomromnál is kétféle névértelmezés lehetséges, de a valószínűbb az, hogy nem egy nyomtalanul elpusztult falu kápolnája volt, hanem inkább talán egy jellegzetesebb keresztről kaphatta mai nevét. Egyébként a kápolnákat amúgy is gyakran nevezik el szent fákról és egyéb jelképekről, hiszen sokszor épp az ilyen búcsújáró, vagy egyéb szent helyekre épülnek.

 

Szent Mihály kolostorrom

Ez a környék legmonumentálisabb egyházi romja, Kinizsi Pál tulajdona volt.

Tudjuk róla, hogy 1485-ben épült, Szent Mihály arkangyal tiszteletére, így mai elnevezése bizonyosan megegyezik a korabelivel. Kultúrtörténeti szempontból pedig mindenképpen megjegyzendő, hogy ebben a kolostorban készült a Czeh-kódex, a Festetics-kódex, a Gömöry-kódex és a Peer-kódex.

 

Tálodi kolostorrom

Kiterjedt kolostorromok, a Tálodi-erdőben. A név valószínűleg a birtok neve volt, mert egy Gyulakeszin kelt oklevél említi a Tálod (Talad)-birtokot, és Leányfalut. A Tálodi-erdő ma is szomszédos a Nagyvázsony melletti Leányfaluval. A Tálod helynév szerepel még Thalad  (1410 körül)  alakban is, de jelentését igen sokféleképpen lehetne magyarázni. Az erdő nagy része völgyben van, tehát nem kizárt egy olyan értelmezés, hogy 'tál'+'d' kicsinyítőképző, ám emellett még számos más etimológia is szóba jöhet, még a német 'Tal' - "völgy" eredet is.

 

Töttöskáli templomrom

Szentbékkálla mellett állt, névadó településére a már említett Thwtheus (1290), Theutheus (1338), Teutuskal (1380), Thythews (1488) helynevek utalnak. A Töttös szó személynévi eredetű,  estleg a 'tű', 'tő', azaz 'növénynek a földben lévő szára' jelentésű lehetett a szó képzetlen alakja, és ez kapott 's'-képzőt. Személynévként ismert még Tuteus, Toteus alakban is, pl: Stephanum dictum Toteus. (XV. sz.) (Több

Töttös helynevet ismerünk, /T.iszkáz, T.enyere/, valamint egy latin megjegyzést: Toufeu al. nom. Teuteus, ahol egy bizonyos Tófő helynévről van szó.)

Szentbékkálla neve hasonló módon, személynévből alakult ki: Scenthbenedukfalua (1338), Zentbenedekalya (1472), vagy latinul: Kaal sancti Benedicti, (1338)  és ebből rövidült a mai név Szentbékkállára.

 

Velétei palotarom

A palotarom Szentbékkálla fölött, a Veléte-hegyen van. Veléte nevű helynév létezik ugyan, de Huszt mellett, és azt szláv személynévből eredeztetik. (Veleta)

A Balaton-felvidéken nincs nyoma ilyen településnek, de a környéken adatunk van egy Belethfalwa (1379) nevű helységről, amelynek neve fennmaradt még Belothafalva (1389), Berethfolua (1428) alakban is, ez a helység azonban Csánky Dezső szerint Zala megye dny. részén volt.

                                                                ***

 

          Végezetül csak annyit, hogy a dolgozat ebben a formájában legfőképpen adatgyűjtő-adatrendszerező munka. A teljesség igénye elsősorban abban nyilvánul meg, hogy lehetőleg a vidék összes fennmaradt templomromját (és néhány egyéb romot is) tartalmazza és azonosíthatóvá tegye, mert tudomásom szerint ennek a területnek nincs kiterjedt és összefoglalt szakirodalma. Az adatgyűjtésem nem korlátozódik csak a Balaton-felvidékre, - ez a 41 rom csak egy része a Magyarországon található több, mint 200 templom- és kolostorromnak - így a dolgozat általánosításai és következtetései is eszerint értendők. Ami pedig a névtörténeti részt illeti - inkább a már bizonyított nyelvtörténeti vélekedések összefoglalására törekedtem, valamint arra, hogy lehetőleg minél több korabeli nyelvi adatot találjak az adott rommal kapcsolatban.