Mind a rebek, mind a
fidula
a vonósok korai reprezentánsa, bár két különböző típusú hangszer.
A rebek domború hátú, lanthoz hasonló testtel épített,
rövidebb és szélesebb nyakú hangszer. Érdekessége, hogy ívben hajlott fogólapja alatt gyakran képeztek ki
boltozatos üreget, amely így a hangszertest mellett szintén rezonánsként működött, erősebbé, teltebbé téve a hangszer egyébként nazálisabb, élesebb
hangját.
Általában három húrral szerelték fel, hangolása tág határok között
változott. Manapság már csak régizenészek használják, illetve népi hangszerként
változatai ismertek Kréta szigetén (ahol lyra a neve), illetve a Balkán-félszigeten,
(ahol gadulkának nevezik, de ott ölben tartva játszanak rajta.)
Mivel a hangszercsaláddá válásban a rebek is valamennyire részt vett, feltehetően
létezett basszus-változata is, bár ennek előfordulása kópiában,
vagy korabeli képek, leírások alapján készített mai építésű változatban is
igen ritka.